Videó a városról

https://www.youtube.com/watch?time_continue=192&v=5zK_aw-KHtE

Waldenburg egy Baden-Württembergi kisváros Schwäbisch Hall–tol mintegy 12 km re. Megközelítőleg 3000 ember lakja ezt a gyönyörű turisták által alig ismert kisvárost. A Waldenberc nevezetű vár az 1200 években épült a regensburgi egyházmegye megbízásából. A város mintegy korona helyezkedik el a hegy fennsíkján. A város köré a 15. századba építették a várfalat, ami kevés helyett hagyott a benne szűken épített házaknak.

 

A várfalakon kívül először a 19. században építkeztek. Történelmi szempontból ehhez közel esik a város lerombolása. Ez a második világháborúban az Amerikai sereg számlájára írható. A pusztítás nem kevesebb mint 90 %-os. A település mára ismét teljes pompájában tündököl. A régmúlt szörnyűségeire a város közepén található szobor emlékeztet, az ”emberi kezek által szétrombolt” felirattal.

A város lakói főként parasztok voltak akik a vár falai mögött találtak biztonságra, valamint szolgálók, kovácsok, szabók kamatoztatták itt tudásukat.

A várost tömegközlekedéssel nehéz megközelíteni, nagy mértékben ennek köszönheti, hogy a turisták még nem találtak rá erre a pici schwáb gyémántra. A legközelebbi két település Schwäbisch Hall és Heilbronn. Előbbiből is és utóbbiból is vonattal tudunk Waldenburgig eljutni, ahonnan a várat még egy háromnegyed órás gyalogút árán csodálhatjuk meg.

A városban mellesleg van egy magyar étterem is, Alte Bastei azaz öreg Bástya néven. Ezen kívül aranyos kávézók, pékség és Hotel várja a történelmi várost és a csodás panorámát élvezni vágyóknak.

Érdemes hát kitérőt szervezni, és a környéken található nagyobb turistalátványosságok mellett Waldenburgot is meglátogatni. Hiszen itt főszezonban is élvezhetjük a nyugalmat, és a látvány sem marad el a már túristák által felfedezett városokétól.

Megosztás a facebookon

1. Vállalj munkát!

2. Vegyél egy lakást!

3. Fizesd vissza a hitelt!

 

Korábban mindig azon gondolkoztam, hogy egy fiúból mikor lesz felnőtt. Elválassza-e ezt valamilyen éles határvonal? Vagy esetleg szép lassan döntéseink mentén megy végbe a folyamat?

Akkor leszünk felnőttek amikor elértük a vágyott foglalkozást, életszínvonalat, státuszszimbólumokat? Vagy amikor beletörődünk abba amink van? Vagy egyik sem?

A legjobb lenne ha soha nem nőnénk fel! Legalább is a felnőtt élet savanyúságát soha nem szívnánk magunkba! Ha életünket a gyermekies önzetlenséggel és a felnőtt racionalitással egyenértékűen tudnánk irányítani.

Nem véletlenül kavarognak ezek a gondolatok egy 25 éves gyerek fejében. Lakásvásárlásba fogtam!

 

munka+gyerek+család+hitel= megalkuvás

Amikor az ember meghoz egy döntést, minden esetben mérlegel. Egy hosszú távú döntésnél pedig nagyon nehéz helyesen mérlegelni. Elég stabil a munkahelyem? Biztos hogy jó környék ez? Elég nagy a lakás? BIZTOS HOGY NÉMETORSZÁGBAN AKAROM LEÉLNI A KÖVETKEZŐ 20-25 ÉVEMET?

És valljuk be őszintén a Német élet nem fenékig tejfel. 1000+1 pro és kontra van. De ki az aki ne akarna jól élni? Ki ne akarná jó óvodába/iskolába járatni a gyerekét? Ha beteg lesz ne a legjobb egészségügyi ellátásban akarna részesülni? 

Másrészről pedig ott vannak a financiális kérdések. Mennyibe kerül a bérleti díj? Mennyivel kerülne többe saját lakást venni?

Itt a válasz: Baden-Württemberg tartományában, ahol élünk 400-700 Euró a hideg bérleti díja egy 3 szobás ingatlannak. Ha 600 Euróval fizet az ember havonta, 20-25 év alatt kifizette a sajátját. És akkor még mindig "csak" 45-50 éves vagyok, de már van egy ingatlanom. Emellett persze simán lehet félre tenni, nyaralni, élni. "Csupán" a felelősséget vettük a nyakunkba. 

Kíváncsiak vagytok hogyan lehet Németországban munkát találni? Vagy akár hitelhez jutni? Vagy bármi más? Kommentben írjatok, mondjátok meg TI miről szóljon a következő bejegyzés!

 

Baráti üdvözlettel T.Robi!

Megosztás a facebookon